| 1. | Jákób azután lábára kelvén, elméne a napkeletre lakók földjére. |
| 2. | És látá, hogy íme, egy kút van a mezőben, és hogy ott három falka juh hever vala. Mert abból a kútból itatják vala a nyájakat; de a kútnak száján nagy kő vala. |
| 3. | Mikor pedig ott valamennyi nyáj összeverődik, elgördítik a követ a kút szájáról és megitatják a juhokat, s ismét helyére teszik a követ a kút szájára. |
| 4. | És monda nekik Jákób: Honnan valók vagytok, atyámfiai? És mondának: Háránból valók vagyunk. |
| 5. | És monda nekik: Ismeritek-e Lábánt, a Nákhor fiát? S azok felelének: Ismerjük. |
| 6. | Azután monda nekik: Egészségben van-e? S azok mondának: Egészségben van, és az ő leánya, Ráhel, ímhol jő a juhokkal. |
| 7. | És monda [Jákób]: Íme, még nagy fenn van a nap, nincs ideje, hogy betereljék a marhát: itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek. |
| 8. | Azok pedig felelének: Nem tehetjük, míg valamennyi nyáj össze nem verődik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat. |
| 9. | Még beszélget vala velük, mikor megérkezék Ráhel az ő atyja juhaival, melyeket legeltet vala. |
| 10. | S lőn, amint meglátá Jákób Ráhelt, Lábánnak, az ő anyja bátyjának leányát és Lábánnak, az ő anyja bátyjának juhait, odalépett Jákób, és elgördíté a követ a kút szájáról, és megitatá Lábánnak, az ő anyja bátyjának juhait. |
| 11. | És megcsókolá Jákób Ráhelt, és nagy felszóval síra. |
| 12. | S elbeszélé Jákób Ráhelnek, hogy ő az ő atyjának rokona, és hogy Rebekának fia. Ez pedig elfuta, és megmondá az ő atyjának. |
| 13. | És lőn, mikor Lábán Jákóbnak, az ő húga fiának hírét hallá, eleibe futa, megölelé és megcsókolá őt, és bevivé az ő házába, és az mindeneket elbeszéle Lábánnak. |
| 14. | És monda neki Lábán: Bizony én csontom és testem vagy te! És nála lakék egy hónapig. |
| 15. | És monda Lábán Jákóbnak: Avagy ingyen szolgálj-e engem azért, hogy atyámfia vagy? Mondd meg nekem, mi legyen a béred. |
| 16. | Vala pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak neve Lea, a kisebbiknek neve Ráhel. |
| 17. | Leának pedig gyenge szemei valának, de Ráhel szép termetű és szép tekintetű vala. |
| 18. | Megszereti vala azért Jákób Ráhelt, és monda: Szolgállak téged hét esztendeig Ráhelért, a te kisebbik leányodért. |
| 19. | És monda Lábán: Jobb neked adnom őt, hogysem másnak adjam őt, maradj énnálam. |
| 20. | Szolgála tehát Jákób Ráhelért hét esztendeig, s csak néhány napnak tetszék az neki, annyira szereti vala őt. |
| 21. | És monda Jákób Lábánnak: Add meg nekem az én feleségemet, mert az én időm kitelt, hadd menjek be hozzá. |
| 22. | És begyűjté Lábán annak a helynek minden népét, és szerze lakodalmat. |
| 23. | Este pedig vevé az ő leányát, Leát, és bevivé hozzá, aki beméne őhozzá. |
| 24. | És Lábán az ő szolgálóját, Zilpát, szolgálóul adá az ő leányának, Leának. |
| 25. | És reggelre kelve: Íme, ez Lea! Monda azért Lábánnak: Mit cselekedtél énvelem? Avagy nem Ráhelért szolgáltalak-e én tégedet? Miért csaltál meg engem? |
| 26. | Lábán pedig monda: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket odaadják a nagyobbik előtt. |
| 27. | Töltsd ki ennek hetét, azután amazt is neked adjuk a szolgálatért, mellyel majd szolgálsz nálam még más hét esztendeig. |
| 28. | Jákób tehát akképpen cselekedék, kitölté azt a hetet; ez pedig neki adá Ráhelt, az ő leányát feleségül. |
| 29. | És adá Lábán az ő leányának, Ráhelnek, az ő szolgálóját, Bilhát, hogy neki szolgálója legyen. |
| 30. | És beméne Ráhelhez is, és inkább szereté Ráhelt, hogysem Leát, és szolgála őnála még más hét esztendeig. |
| 31. | És meglátá az Úr Lea megvetett voltát, és megnyitá annak méhét. Ráhel pedig magtalan vala. |
| 32. | Fogada azért Lea az ő méhében, és szüle fiat, és nevezé nevét Rúbennek, mert azt mondja vala: Meglátta az Úr az én nyomorúságomat; most már szeretni fog engem az én férjem. |
| 33. | Azután ismét teherbe esék, és szüle fiat, és monda: Mivelhogy meghallotta az Úr megvetett voltomat, azért adta nekem ezt is; és nevezé nevét Simeonnak. |
| 34. | És megint teherbe esék, és szüle fiat, és monda: Most már ragaszkodni fog hozzám az én férjem, mert három fiat szültem neki; azért nevezé nevét Lévinek. |
| 35. | És ismét teherbe esék, és fiat szüle, és mondá: Most már hálákat adok az Úrnak; azért nevezé nevét Júdának, és megszűnék a szüléstől. |