| 1. | Jákób pedig lakozék az ő atyja bujdosásának földjén, Kánaán földjén. |
| 2. | Ezek a Jákób nemzetségének dolgai: József tizenhét esztendős korában az ő bátyjaival együtt juhokat őriz vala, bojtár vala Bilhának és Zilpának, az ő atyja feleségeinek fiai mellett, és József rossz híreket hord vala felőlük az ő atyjuknak. |
| 3. | Izrael pedig minden fiánál inkább szereti vala Józsefet, mivelhogy vén korában nemzette vala őt; és cifra ruhát csináltat vala neki. |
| 4. | Mikor pedig láták az ő bátyjai, hogy atyjuk minden testvére közt őt szereti legjobban, meggyűlölik vala, és jó szót sem bírnak vala hozzá szólani. |
| 5. | És álmot álmodék József, és elbeszélé az ő bátyjainak; és azok annál inkább gyűlölik vala őt. |
| 6. | Mert monda nekik: Hallgassátok meg, kérlek, ezt az álmot, melyet álmodtam. |
| 7. | Íme, kévéket kötünk vala a mezőben, és íme, az én kévém felkele és felálla; a ti kévéitek pedig körülállanak, és az én kévém előtt meghajolnak vala. |
| 8. | És mondának neki az ő bátyjai: Avagy király akarsz-e lenni felettünk? Vagy uralkodni akarsz-e rajtunk? S annál is inkább gyűlölik vala őt álmáért és beszédéért. |
| 9. | Más álmot is álmodék, és elbeszélé azt az ő bátyjainak, mondván: Íme, megint álmot álmodtam; íme, a nap és a hold, és tizenegy csillag meghajol vala énelőttem. |
| 10. | S elbeszélé atyjának és bátyjainak, és az ő atyja megdorgálá őt, mondván neki: Micsoda álom az, amelyet álmodtál? Avagy elmegyünk-e én, és a te anyád, és atyádfiai, hogy meghajtsuk magunkat teelőtted a földig? |
| 11. | Irigykednek vala azért reá az ő bátyjai; az ő atyja pedig elméjében tartja vala e dolgot. |
| 12. | Mikor pedig az ő bátyjai elmenének Sikembe, hogy az ő atyjuk juhait őrizzék, |
| 13. | Monda Izrael Józsefnek: A te bátyáid avagy nem Sikemben legeltetnek-e? Jöszte, és én hozzájuk küldelek téged. Ő pedig monda: Ímhol [vagyok]. |
| 14. | És monda neki: Menj el, nézd meg, hogy s mint vannak a te bátyáid és a juhok, s hozz hírt nekem! Elküldé tehát őt Hebron völgyéből, és méne Sikembe. |
| 15. | Előtalálá pedig őt egy ember, mikor a mezőben bolyong vala, és megkérdé őt az az ember, mondván: Mit keresel? |
| 16. | És monda: Az én bátyáimat keresem, kérlek, mondd meg nekem, hol legeltetnek. |
| 17. | És monda az ember: Elmentek innen, mert hallám, hogy mondák: Menjünk Dóthánba. Elméne azért József az ő bátyjai után, és megtalálá őket Dóthánban. |
| 18. | Mikor távolról megláták, minekelőtte közel ért volna hozzájuk, összebeszélének, hogy megölik. |
| 19. | És szólának egymás között: Ímhol jő az álomlátó! |
| 20. | Most hát jertek, öljük meg őt, és vessük őt valamelyik kútba; és azt mondjuk, hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból. |
| 21. | Meghallá pedig Rúben, és megmenté őt kezükből, és mondá: Ne üssük őt agyon! |
| 22. | És mondá nekik Rúben: Ne ontsatok vért, vessétek őt ebbe a kútba, amely itt a pusztában van, de kezet ne vessetek reá! Azért, hogy megszabadítsa őt kezükből, hogy visszavigye atyjához. |
| 23. | És lőn, amint odaére József az ő bátyjaihoz, letépték Józsefről az ő felsőruháját, a cifra ruhát, mely rajta vala. |
| 24. | És megragadák őt és beleveték a kútba; a kút pedig üres vala, nem vala víz benne. |
| 25. | Azután leülének kenyerezni, és felemelék szemeiket és láták, hogy íme, egy ismáelita karaván jő vala Gileádból, és azoknak tevéi visznek vala fűszerszámot, balzsamot és mirhát, menvén, hogy alávigyék Egyiptomba. |
| 26. | És monda Júda az ő atyjafiainak: Mi haszna, ha megöljük a mi atyánkfiát, és eltitkoljuk az ő vérét? |
| 27. | Jertek, adjuk el őt az ismáelitáknak, és ne tegyük reá kezünket, mert atyánkfia, vérünkből való ő! És hallgatának rá az ő atyjafiai. |
| 28. | És menének arra midiánita kereskedő férfiak, és kivonák és felhozák Józsefet a kútból, és eladák Józsefet az ismáelitáknak húsz ezüstpénzen: [azok] pedig elvivék Józsefet Egyiptomba. |
| 29. | És visszatére Rúben a kúthoz, és íme, József nem vala a kútban, és megszaggatá ruháit. |
| 30. | És megtére az ő atyjafiaihoz, és monda: Nincsen a gyermek; és én, merre menjek én? |
| 31. | Akkor vevék a József felsőruháját, és leölének egy kecskebakot, és belemárták a felsőruhát a vérbe. |
| 32. | És elküldék a cifra ruhát, és elvivék atyjukhoz, és mondának: Ezt találtuk, ismerd meg, fiad ruhája-e vagy nem? |
| 33. | És megismeré azt, és monda: Fiam felsőruhája ez, fenevad ette meg őt, bizony szétszaggatta Józsefet. |
| 34. | És megszaggatá Jákób ruháit, és zsákba öltözék és gyászolá az ő fiát sokáig. |
| 35. | Felkelének pedig minden ő fiai és minden ő leányai, hogy vigasztalják őt, de nem akara vigasztalódni, hanem monda: Sírva megyek fiamhoz a sírba; és siratá őt az atyja. |
| 36. | A midiániták pedig eladák őt Egyiptomba Pótifárnak, a fáraó főemberének, a testőrök főhadnagyának. |