| 1. | És nem tartóztathatá magát tovább József mindazok előtt, kik körülötte állának, és felkiálta: Vezessetek ki minden embert mellőlem! És nem marada senki nála, mikor megismerteté magát József az ő atyjafiaival. |
| 2. | És hangos sírásra fakada úgy, hogy meghallák az egyiptombeliek, és meghallá a fáraó háznépe is. |
| 3. | És monda József az ő atyjafiainak: Én vagyok József! Él-e még az én atyám? És nem felelhetének neki az ő atyjafiai, mert megrettentek vala tőle. |
| 4. | Monda azért József az ő atyjafiainak: Jöjjetek közelebb hozzám! És közelebb menének. Akkor monda: Én [vagyok] József, a ti testvéretek, kit eladtatok vala Egyiptomba. |
| 5. | És most ne bánkódjatok és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten tielőttetek. |
| 6. | Mert immár két esztendeje, hogy éhség van e földön, de még öt esztendő van hátra, melyben sem szántás, sem aratás nem lesz. |
| 7. | Az Isten küldött el engem tielőttetek, hogy műveljem a ti megmaradásotokat e földön, és hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással. |
| 8. | Nem ti küldöttetek azért engem ide, hanem az Isten, ki engem a fáraó atyjává tett, és egész házának urává, és Egyiptom egész földjének fejedelmévé. |
| 9. | Siessetek és menjetek fel atyámhoz, és mondjátok neki: Ezt mondja a te fiad, József: Az Isten engem egész Egyiptomnak urává tett, jöjj le énhozzám, ne késsél. |
| 10. | És Gósen földjén lakozol, és énhozzám közel leszel mind te, mind fiaid, mind fiaidnak fiai, juhaid, barmaid, és mindened, amid van. |
| 11. | És eltartalak ott téged, mert még öt esztendei éhség lesz, hogy tönkre ne juss te, és házad népe, és semmi, amid van. |
| 12. | És íme, a ti szemeitek látják, és az én atyámfiának, Benjáminnak szemei, hogy az én szám szól hozzátok. |
| 13. | Beszéljétek hát el atyámnak minden én dicsőségemet Egyiptomban, és mindazt, amit láttatok. És siessetek, s hozzátok ide az én atyámat. |
| 14. | És nyakába borula az ő öccsének, Benjáminnak, és síra; Benjámin is síra az ő nyakán. |
| 15. | És megcsókolá mind az ő testvéreit, és síra őrajtuk; azután beszédbe ereszkedének vele az ő testvérei. |
| 16. | És eljuta a hír a fáraó házába is, mondván: Eljöttek a József atyjafiai; és tetszék e dolog mind a fáraónak, mind az ő szolgáinak. |
| 17. | És monda a fáraó Józsefnek: Mondd meg a te atyádfiainak: Ezt cselekedjétek: Terheljétek meg a ti barmaitokat, és eredjetek, menjetek el Kánaán földjére; |
| 18. | És vegyétek fel atyátokat és házatok népét, és jöjjetek hozzám; és én nektek adom Egyiptom földjének javát, hogy éljétek e földnek zsírját. |
| 19. | Ez is parancsolatul legyen neked: Ezt műveljétek: Vigyetek magatokkal Egyiptom földjéről szekereket gyermekeitek és feleségeitek számára, és vegyétek fel atyátokat, és jöjjetek. |
| 20. | A ti házi eszközeitekre pedig ne tekintsetek sóhajtva, mert egész Egyiptom földjének a legjava a tiétek. |
| 21. | És akképpen cselekedének Izrael fiai; és ada nekik József szekereket a fáraó parancsolata szerint; és ennivalót is ada nekik az útra. |
| 22. | Valamennyien valának, mindegyiknek ada egy-egy öltöző ruhát: Benjáminnak pedig ada háromszáz ezüstpénzt és öt öltöző ruhát. |
| 23. | Atyjának pedig külde ilyenképpen: tíz szamarat egyiptomi javakkal terhelve, és tíz nőstény szamarat gabonával, kenyérrel és egyéb élelemmel terhelve az ő atyjának az útra. |
| 24. | És elbocsátá az ő testvéreit, és elmenének, és monda nekik: Ne háborogjatok az úton! |
| 25. | Feljövének azért Egyiptomból, és eljutának Kánaán földjére az ő atyjukhoz, Jákóbhoz. |
| 26. | És mikor tudtára adák, mondván: József még él, és hogy uralkodik egész Egyiptom földjén, az ő szíve elalélt, mert nem hisz vala nekik. |
| 27. | Elbeszélék azért neki József minden beszédét, amelyeket velük beszélt vala, és látá a szekereket is, amelyeket József küldött vala, hogy őt elvigyék; akkor fölélede az ő atyjuknak, Jákóbnak lelke. |
| 28. | És monda Izrael: Elég nekem, hogy József, az én fiam még él. Lemegyek hát, hogy meglássam őt, minekelőtte meghalok. |