| 1. |
És szólítá Jákób az ő fiait, és monda: Gyűljetek egybe, hadd jelentsem meg nektek, ami rátok következik a messze jövőben.
|
| 2. |
Gyűljetek össze, s hallgassatok, Jákóbnak fiai, hallgassatok Izraelre, a ti atyátokra.
|
| 3. |
Rúben, te elsőszülöttem, erőm, tehetségem zsengéje, első a méltóságban, első a hatalomban.
|
| 4. |
Állhatatlan, mint a víz, nem leszel első, mivel atyád ágyába léptél fel: akkor megfertőztetted! Nyoszolyámba lépett ő.
|
| 5. |
Simeon és Lévi atyafiak, erőszak eszközei az ő fegyverük.
|
| 6. |
Tanácsukban ne legyen részes lelkem, gyűlésükkel ne egyesüljön dicsőségem, mert haragjukban férfit öltek, s kedvük telve inát szegték az ökörnek.
|
| 7. |
Átkozott haragjuk, mert erőszakos, és dühük, mivel kegyetlen; eloszlatom őket Jákóbban, és elszélesztem Izraelben.
|
| 8. |
Júda! Téged magasztalnak atyádfiai, kezed ellenségeidnek nyakán lesz, s meghajolnak előtted atyáidnak fiai.
|
| 9. |
Oroszlánkölyök Júda; zsákmányt ejtvén, felmentél, fiam! Lehevert, lenyugodott, mint a hím oroszlán és mint nőstény oroszlán; ki veri őt fel?
|
| 10. |
Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálca térdei közül, míg eljő Siló, és a népek neki engednek.
|
| 11. |
Szőlőtőhöz köti szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét, ruháját borban mossa, felöltőjét a szőlő vérében.
|
| 12. |
Bortól vörösek szemei, tejtől fehérek fogai.
|
| 13. |
Zebulon a tenger partjáig lakozik, azaz a hajók kikötőjéig, s határának széle Cídonig ér.
|
| 14. |
Izsakhár erős csontú szamár, a karámok közt heverész.
|
| 15. |
S látja, hogy jó a nyugalom, és hogy a föld mily kies: teher alá hajtja hátát, s robotoló szolgává lesz.
|
| 16. |
Dán ítéli az ő népét, mint Izrael akármelyik nemzetsége.
|
| 17. |
Dán kígyó lesz az úton, szarvaskígyó az ösvényen, mely a ló körmébe harap, hogy lovagja hanyatt esik.
|
| 18. |
Szabadításodra várok, Uram!
|
| 19. |
Gád! Had háborgatja; majd ő hág annak sarkába.
|
| 20. |
Ásernek kenyere kövér, királyi csemegét szolgáltat.
|
| 21. |
Naftali gyors lábú szarvas, az ő beszéde kedves.
|
| 22. |
Termékeny fa József, termő ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kőfalat.
|
| 23. |
Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók:
|
| 24. |
De mereven marad kézíve, feszülten keze karjai Jákób Hatalmasának kezétől, onnan, Izrael pásztorától, kősziklájától.
|
| 25. |
Atyád Istenétől, aki segéljen; a Mindenhatótól, aki megáldjon az ég áldásaival onnan felülről, a mélység áldásaival, mely alant terül, az emlők és anyaméh áldásaival.
|
| 26. |
Atyád áldásai meghaladják az ős hegyek áldásait, az örök halmok kiességeit. Szálljanak József fejére, a testvérek közül kiválasztatottnak koponyájára.
|
| 27. |
Benjámin ragadozó farkas: reggel ragadományt eszik, este pedig zsákmányt oszt.
|
| 28. |
Mindezek Izrael nemzetségei, tizenketten, és ez az, amit mondott nekik az ő atyjuk, mikor őket megáldá; mindeniket tulajdon áldásával áldá meg.
|