| 1. | József pedig az ő atyja orcájára borula, és siránkozék felette, és csókolgatá őt. |
| 2. | És megparancsolá József az ő szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az ő atyját; és bebalzsamozák az orvosok Izraelt. |
| 3. | Mikor negyven nap eltelék, mert akkorra telnek be a bebalzsamozás napjai, siraták őt az egyiptombeliek hetven napig. |
| 4. | És elmúlának az ő siratásának napjai, és szóla József a fáraó háza népéhez, mondván: Ha kedves vagyok előttetek, szóljatok, kérlek, a fáraónak, mondván: |
| 5. | Az én atyám engem megesketett, mondván: Íme, én meghalok; az én síromba, melyet Kánaán földjén ástam magamnak, oda temess el engem. Most hát, kérlek, hadd menjek el, és temessem el az én atyámat, azután visszatérek. |
| 6. | És monda a fáraó: Eredj el, és temesd el a te atyádat, amint megesketett téged. |
| 7. | Elméne azért József, hogy az ő atyját eltemesse, és vele együtt felmenének mind a fáraó szolgái, az ő házának vénei és Egyiptom földjének minden vénei. |
| 8. | Józsefnek is egész háznépe, és az ő bátyjai, és az ő atyjának háznépe; csak gyermekeiket, juhaikat és barmaikat hagyták a Gósen földjén. |
| 9. | Felmenének annak felette ővele szekerek is és lovagok, úgyhogy igen nagy sereg vala. |
| 10. | Mikor eljutának Atád szérűjéhez, mely a Jordánon túl van, nagy és keserves sírással sírának ott. József pedig hét napig gyászolá az ő atyját. |
| 11. | És láták az ország lakosai, a Kánaán népe azt a gyászt Atád szérűjénél, és mondának: Keserves gyásza ez az egyiptombelieknek. Azért nevezék azt a helyet Ábel Micrajimnak, mely a Jordánon túl van. |
| 12. | Akképpen cselekedének azért [Jákóbbal] az ő fiai, amiképpen megparancsolta vala nekik. |
| 13. | Elvivék ugyanis őt az ő fiai Kánaán földjére, és eltemeték őt a Makpelah mezőnek barlangjába, melyet vett vala Ábrahám a mezővel együtt temetésre való örökségnek a kitteus Efrontól Mamrénak átellenében. |
| 14. | És visszatére József Egyiptomba, ő és az ő atyjafiai, és mindazok, kik vele fölmentek vala az ő atyjának temetésére, minekutána eltemette az ő atyját. |
| 15. | Amint láták József bátyjai, hogy az ő atyjuk meghalt, ezt mondják vala: Hátha gyűlölni fog minket József, és visszaadja nekünk mindazt a gonoszt, amit rajta elkövettünk. |
| 16. | Üzenetet küldének azért Józsefhez, mondván: A te atyád megparancsolta nekünk az ő holta előtt, mondván: |
| 17. | Így szóljatok Józsefhez: Kérünk téged, bocsásd meg a te atyádfiainak vétkét és bűnüket, mert gonoszul cselekedtek teellened. Most azért bocsásd meg azoknak vétkét, akik a te atyád Istenét szolgálják. József pedig sír vala, mikor ezt mondák neki. |
| 18. | Járulának pedig őhozzá az ő testvérei is, és leborulának előtte, és mondának: Íme, mi a te szolgáid [vagyunk]. |
| 19. | József pedig monda: Ne féljetek! Avagy Isten gyanánt [vagyok-e] én? |
| 20. | Ti gonoszt gondoltatok énellenem, [de] Isten azt jóra gondolta [fordítani], hogy cselekedjék úgy, amint ma, hogy sok nép életét megtartsa. |
| 21. | Most annak okáért ne féljetek, eltartalak én titeket és a ti gyermekeiteket. És megvigasztalá őket, és szívükre beszéle. |
| 22. | József pedig Egyiptomban lakozék, mind ő, mind az ő atyjának háza népe. És éle József száztíz esztendeig. |
| 23. | És látá József Efraimtól harmadízben való fiait. Manasse fiának, Mákhirnak is születtek József térdén gyermekei. |
| 24. | És monda József az ő testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonnyal meglátogat titeket, és felvisz titeket e földről arra a földre, melyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. |
| 25. | És megesketé József Izrael fiait, mondván: Mikor az Isten titeket bizonnyal meglátogat, vigyétek fel innen az én tetemeimet magatokkal. |
| 26. | És meghala József száztíz esztendős korában, és bebalzsamozák, és koporsóba tevék Egyiptomban. |